Mozgások és korlátok – kerekesszékkel a Szigeten

0

Kiruccantunk a szigetre. Megtudni, mekkora kaland tolókocsiban bevállalni az gőzkieresztő élvezkedést. Egy ott lebzselő német fickó szerint a “mi szigetünk” nem csak programjaival a legjobb Európában, hanem a kerekesszékben létező egyedek dinamikus esélyegyenlőségét tekintve is. És magyar szemmel?

Szigeti veszedelem?

Abszolút akadálymentesen jutottunk be a szigetre, újságírói jeggyel, kedves barátommal – mert asszonykámat elszólította a munkaköri kötelesség; brühühü- ; így helyette vállalta, hogy toligáljon engem, ugyanis én nem vagyok gyakorlott kerekesszékes rocker, csak hosszabb távokon használom, tudni illik rövidtávon mankózni tudok. Egyébként meg a vécére is autóval járok. Ósdi tolókocsim van, egy kórházból selejtezték nekem, mintha öntöttvasból készült volna, oly nehéz. Lábtartóit elfújta a szél.

A H kapun jutottunk be csinos kis Passátkámmal,- amit ma majdnem elcseréltem egy 124-es Mercire -, egész a nagyparkolóig. Öt éve, talán, hogy utóljára jártam itt, akkor is simán beengedtek így, mikor mondottam volt, hogy igen lassan mozgok vas nélkül.

Ez kedves dolog, mondhatni, emberien normális. Minimális bürokratikus zaklatással engedtek át a kontrollpontokon minket. Várakozni sem kellett nagyon. Viszont a parkolóba érkezvén, abszolút elment a kedvem, hogy kiszálljak, és legszívesebben odagördültem volna a nagyszínpadhoz. Aztán mégis elhagytuk a járművet.

Jajjj, szegény én!


Akadály a járdaszegély
Fotó: STOP/Szokolay László

Szóval, kiszálltam. Parkolóban olyan úthibák, mint a nyolcvanas évek Bartók Béla útján, egyenletlenségei nem túl nagy élményt nyújtanak az ötször műtött gerincemnek, igen nagy kerülőt kell tenni, mert csak egy kijárata van a parkolónak, és árkon áthidaló, járdát összekötő rámpák, kis hidak nincsenek, amin levághatnánk az utat, de kijutunk – az úttesten, viszont ahol a gyalogos tömegfolyam áramlik, esély sincs haladnunk, húszcentis járdasziget választ el a kellemes lejtős, így nem túl izgalomszegény földúttól; így itt is kerülünk. Találunk pici felhajtót, leküzdjük, aztán jön valami kissé simább felület, ami lágy, monoton zögykölődéssel bomlasztja az idegrenszerem zaklatott harmóniáját. Találozunk egy tolókocsis kolléganővel, akinek egy könnyű, de piszok drága szerkezete van, ő rutinosan szaladgál a zökkenőkön, szintkülönbségeken, amit én egyedül nem tudok abszolválni….

tovább a teljes cikkre:

Mozgások és korlátok – kerekesszékkel a Szigeten – FESZTIVÁL – Cikkek – STOP.

forrás: stop.hu

MEGOSZTÁS

Mondd el a véleményed, vagy kérdezz bátran!